Az Énidő fontossága

Manapság nagyon népszerű és hangzatos fogalom az Énidő, ami nem is csoda, hiszen a minket körülvevő felgyorsult világ következtében néha szabályosan figyelmeztetnünk kell magunkat arra, hogy időnként lassítsunk, álljunk meg, és szánjunk magunkra egy kis időt. Aktuális cikkünkben most az Énidő fontosságáról írunk, valamint arra is kitérünk, hogy hogyan vezessük be ezt az úgynevezett “szeánszot” a gyakorlatba, ha úgy tetszik hogyan lehet ebből az elfoglaltságból napi rutin!

Testi-lelki egészségünk szempontjából, illetve annak megőrzése céljából nagyon fontos időt szánni arra, hogy kikapcsolódjunk, feltöltődjünk és persze arra is, hogy figyeljünk magunkra. Ez többszörösen megtérülő befektetés, hiszen hosszútávon kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak leszünk, arról nem is beszélve, hogy sokkal könnyebben vesszük majd az akadályokat, illetve jobban tudunk koncentrálni az előttünk álló feladatokra is.

Az énidő tulajdonképpen az az önmagunkra fordított idő, amikor csak és kizárólag olyan dolgokat csinálunk, amik boldoggá tesznek minket, amelyek feltöltenek minket és amelyekben igazán örömünket leljük. A lényeg, hogy ilyenkor tényleg csak és kizárólag magunkra gondoljunk, ne foglalkozzunk másokkal, most miénk a főszerep!

Nem árulunk el nagy titkot azzal, ha kijelentjük, hogy a minket körülvevő világ hatással van ránk, ráadásul nem is kicsivel. Rendszeresen több fronton is folyamatosan helyt kell állnunk, próbálunk megfelelni a saját magunkkal szemben felállított elvárásainknak, és azoknak is, amelyekről úgy gondoljunk, hogy a környezetünk támaszt velünk szemben. Törekszünk álmaink megvalósítására, építjük a karrierünket, mindeközben pedig próbálunk tökéletes barátnő, feleség, édesanya szerepében tündökölni, s persze a családunk többi tagjáról és a barátainkról sem feledkezünk meg. Itt fel is merül a kérdés, hogy mindez mégis hogyan férhet bele az időnkbe? Nos, leginkább úgy, hogy folyamatosan multitaskingolunk, párhuzamosan egyszerre több feladatot látunk el, mindeközben pedig megfeledkezünk saját magunkról. Pedig időnként igenis kell tudni önzőnek lenni. Magunk miatt, és mások miatt is.
Furcsán hathat ez a mondat, de ha picit belegondolunk, rögtön rájövünk, hogy minden összefügg mindennel. A folyamatos nyomás, a kényszeres teljesítés, és a tény, hogy nem pihenünk (legalábbis eleget biztosan nem) hosszútávon kimerültséghez vezethet, ami pedig megannyi negatívumot hoz magával.

A kipihenetlenség türelmetlenné, ingerlékenyebbé, elégedetlenebbé és boldogtalabbá tesz minket. E tényezők egyenként is sok lelkiismeret furdalásra adhatnak okot, nem hogy együttesen. Gondoljunk csak bele, hogy például egy ingerült pillanatunkban megbántjuk a szeretteinket és miután lehiggadtunk, aludtunk egyet mennyire rosszul érezzük magunkat miatta. Hányszor fordul elő, hogy az érezzük: bár ne így, ne ezt mondtam/csináltam volna. Valójában hányszor viselkedünk így azért, mert fáradtak és nyűgösek vagyunk. Most pedig abba gondoljunk bele, hogy hogyan viselkedünk akkor, ha kipihentük magunkat. Ugye milyen éles a különbség?!
Végeredményben tehát igen sok “kellemetlenséget”, negatív élményeket spórolhatunk meg magunknak és környezetünknek is azzal, ha időről időre, rendszeresen szakítunk időt magunkra. Csak magunkra.

Nincs több kifogás!

Sajnos emberi természetünk alapvető tulajdonsága az, hogy hajlamosak vagyunk kifogásokat keresni bizonyos tevékenységek elkerülése érdekében életünk minden területén. Például: ma nagyon sokat dolgoztam, fáradt vagyok, ezért nem megyek edzeni. Természetesen vannak indokolt esetek ( éjfélig tartó túlórázás után senki nem várhatja el hogy a kondiban sziporkázz), de érdemes figyelni magunkat: ha felszaporodnak ezek az alkalmak, változtatni kell a hozzáállásunkon. Ugyanez vonatkozik az Énidő kerülésére is: felejtsük el azokat a mondatokat, amelyek úgy kezdődnek: “Erre most nincs időm, mert…..” Mindig találhatunk ezer teendőt elfoglaltságot (igazából keresni sem kell), de a cél jelenleg az, hogy igenis vegyük magunkat prioritásként.

Eleinte ijesztő lehet “egyedül, magunkkal lenni”, megélni a saját gondolatainkat, érzéseinket, de napról napra könnyebb lesz, s egy idő után elengedhetetlen része is az életünknek. A kulcs, mint sok más esetben is: rendszeresség.

Így csináld

Nos, a legegyszerűbb, ha azt csinálod, amit szeretnél. Ha például semmit nem szeretnél csinálni, csak feküdni az ágyon, mert ahhoz van kedved, akkor csináld azt. Az Énidőnek számtalan formája létezik, mehetsz jógázni, olvashatsz könyvet, lakkozhatsz körmöt, sétálhatsz egy nagyot, tényleg BÁRMIT csinálhatsz, a lényeg, hogy az a “bármi” boldoggá tegyen.

Bármilyen egyszerűnek is tűnhet, figyelned kell: ez az idő rólad szól, nincs munka, nincs telefon, a barátnőkkel való csacsogás nem minősül Énidőnek, hiszen most arra koncentrálunk hogy egyedül, pontosabban fogalmazva magaddal legyél.
Kezdetben jelölj ki mondjuk naponta fél órát erre az elfoglaltságra és figyeld magadon a változást: hidd el, ez az életed minden területén megtérülő befektetés lesz!


Leave your thought here